Kikkel találkozhattok?

Naiv istenképzeteink

„Mennyei Apuci mindenható és mindentudó, megoldja minden problémánkat, és tökéletes terve van az életünkre!” - Sokszor nem is tudjuk, hogy a világképünket és az istenképünket nem a Szentírás, hanem a gyülekezeteinkben elterjedt hiedelmek határozzák meg. Amikor azonban – félreértett bibliai fogalmak, az egyoldalú tanítások és a kegyes klisék miatt – összeütközünk a valósággal, Istenre akadunk ki. Vagy pedig alaposan utánanézünk, honnan erednek, és hova vezetnek ezek a naiv isten- és világképzetek, és mit tanít helyettük a Biblia.

​

Hogyan találtuk meg együtt Krisztust...

Történetek és beszélgetés posztmodern, egyházidegen fiatal házasokról, mozgássérült gimnazistákról, Javítóintézeti elítélt lányokról.

Kerekes Szabolcs, a Barnabás Csoport és Reménység Magjai Alapítványok munkatársa, a Rákospalotai Javítóintézet lelkésze. A Mátrix beszélgetések és Mátrix közösség könyvek írója. Több mint száz megtérésben és helyreállásban segíthettem, nagyon sokféle élethelyzetben.

Úgy érzem, meg kell adni mindenkinek a bizalmat, hogy lelke mélyén keresi az igazságot, Istent. Ebben társulok hozzá. Nyitottan arra, hogy én is tanulni akarok tőle. „TANÍTS, hogy a Te történeted halljam minden emberben, hogy őrizzem a csodát az életükben, hogy tiszteljem szenvedéseikből fájdalommal szült bölcsességük. Taníts, hogy felébresszem bennük annak örömét, hogy a királyok Királya letérdel, megmossa lábuk, és felnézve arcukba így szól: Tudom, értelek.” Caedmon of Whitby (?-680)

Hogyan lehet hinni egy szekularizált világban?

„Ha meg akarsz tudni valamit a vízről, ne a halat kérdezd." /kínai mondás/

Az együtt töltött időben közösen gondolkodnánk a bennünket körülvevő világról, a közegről, amiben élünk, mozgunk, ami bennünket is befolyásol, sodor, sokszor anélkül, hogy tudatában lennénk. Próbáljuk megérteni a „vizet", amiben úszunk, ami befolyásol minket, és akik felé szolgálni szeretnénk az evangéliummal.

Szeretni nemcsak szavakkal, hanem tettekkel

Csatlakozz hozzánk, ahogy beszélgetünk Jézus parancsáról (ami visszhangozza az Atyáét), hogy szeressük egymást.

Hogyan néz ki a mindennapi életben, hogy más szükségét a magam szüksége elé helyezem?

Tapasztalatokat osztunk meg örökbefogadásról, missziós szociális munkáról, vendégszeretetről, hat gyerek neveléséről és 15 év tapasztalatairól egy nemzetközi közösségben.

Kovács Endre, Balogh Tamás, Katona Viktor, Katona-Hegedüs Anna - Közösségben

Istennel megélt kapcsolatunkban miként hat egymásra az egyedüllét és a közösség? A választ csak akkor találhatjuk meg, ha mindkettőt megtapasztaljuk. 

Ha Krisztust keressük egyedül is és együtt is. „Aki nem tud egyedül lenni, őrizkedjék a közösségtől! … Ám fordítva is igaz, aki nem áll benne a közösségben, őrizkedjék az egyedülléttől.” (Dietrich Bonhoeffer)

A szemináriumot vezető „Útitársak”: Balogh Tamás, Katona-Hegedüs Anna, Katona Viktor, Kovács Endi

A két szeminárium két külön rész (nem ismétlődnek), azt tanácsoljuk, hogy akit érdekel, mind a két napon vegyen részt.

Maximális létszám 30 fő.   

Hol a helyem Isten nagy történetében?

Hogyan találhatjuk meg életünk önmagán túlmutató célját? Hol a helyünk Isten nagy történetében? Mi az egyház/gyülekezet, keresztyén közösség elhívása?  Mit jelent, ha a missziót nem feladatnak, hanem identitásnak látjuk? Hogyan lehet Isten Országa és kultúránk útkereszteződésének felszültségébe beleállni és Isten gyermekeiként alternatív közösséget formálni, és így élni?
Ha foglalkoztat a misszió, hogy mire hívott bennünket Isten és hogyan tudunk a bibliai történetbe bekapcsolódva, a mai magyar valóságunkban keresztyénként, missziói elhívásunk szerint élni és közösséget formálni, gondolkozzunk együtt péntek délután!

Dani Eszter – református lelkész Solymáron, missziói irodavezető a Magyarországi Református Egyházban. 

„Krisztus volt a legnagyobb forradalmár” - A latin-amerikai felszabadítási teológia története

Az 1960-as években hatalmas átalakulás söpört végig a világon: sokaknak úgy tűnt, hirtelen mindent megkaphat az emberiség, akár a Holdat, akár minden nemzet szabadságát és egyenlőségét, amikor rakéták hasították az eget, az ENSZ székházába sosem látott új államok képviselői sorjáztak be százával, s Bob Dylan a változó időkről énekelt.

A szemináriumon ennek a túláradóan optimistaként kezdődő évtizednek egy kevésbé ismert sarkáról fogunk beszélni.  Latin-Amerikában a katolikus egyház úgy döntött, hogy az új világba való átlépésnek a motorja akar lenni: papok tömegei láttak neki politizálni, mozgalmakat szervezni, harcolni úgymond egy jobb világért, az „elnyomás” megdöntéséért, a néptömegek felemeléséért – nemcsak a térdeiken, de fegyverrel a kezükben is. Ehhez feltaláltak egy külön teológiai irányzatot is…

Furcsa történet ez az egész, egyik első példája annak, amikor egy modern egyház teljes erejéből beleállt egy politikai mozgalomba. Sok mindenről szól. Hogyan kellene a kereszténységnek a politikához állnia? Haladni „kell” a korral, hozzáigazítani a tanítást az új dolgokhoz? Érdemes egyáltalán Isten országát a földön építeni? Ha politizálsz, akkor az árral úszol, vagy árral szemben? A politikai oldalakon belül hova tartozik a kereszténység? Meg tudja-e határozni egy politikai mozgalom irányát az egyház? Köthet-e a kompromisszumokat a hatalomért folytatott harcban, és ha igen, meddig? Meg egyáltalán minek ez az egész vergődés? Mi fájt nekik annyira ott lenn a harmadik világban ezerkilencszázhatvanvalahányban? Mi fáj nekik ma is? Miért mond olyan furákat ma, kétezerhuszonegyben ez a fickó a pápai trónon, honnan is jött ő?

A felszabadítási teológia hosszú szövegeket író könyvmolyai és géppisztollyal hadonászó aktivistái ezekre a kérdésekre adnak egy bizonyos választ. Persze ahogy egy ilyen történettel lenni szokott, nem valami szép, kerek dolgot, csak néhány képet, példát, félválaszt, s aztán cinikusan vállat vonnak: nem tudjuk, hogy ez mindig így működik-e, de nálunk így alakult, nézd!

Erről próbálunk beszélni egy bő órában.

Mindenki téged keres!

Hogyan lehetne elérni, hogy a nem hívő hallgatótársaim eljöjjenek diákkörre? Hogyan lehetne elérni, hogy ne csak eljöjjenek, hanem járjanak is?
Hogy lehetne úgy beszélgetni velük a diákkörben az Igéről, hogy senki ne érezze magát nagyon kínosan?

Engem ezek a kérdések erősen foglalkoztattak és foglalkoztatnak ma is. Sokszor éreztem, hogy ha nem hívő barátaimmal, évfolyamtársaimmal beszélek Istenről, Jézusról, a kereszténységről és a hitemről, valahogy sosem tudok eljutni a lényegig. Az egyik félévben egy sikeres ötletlopás következtében szerveztem egy 8 alkalmas Bibliatanulmányozó csoportot a Mindenki téged keres! füzet tematikáját használva, ahova egy kis csoport nem gyakorló keresztyén barátom velem tartott. Istennek hála, többen úgy éreztük, hogy így van értelme. :)

A szemináriumon erről a füzetről és ezekről a kérdésekről szeretnék beszélni és beszélgetni. Jöhetnek tapasztaltak és tapasztalatlanok, bátrak, bátortalanok, kreatívak és ötletlopásból élők. Dolgozzunk együtt Isten országában!

Találkozás a világgal - amikor kipukkan a buborék

Nem keresztény családban nevelkedtem, de megtérésem után (15 évesen) már ki se láttam a kereszténység mögül. Keresztény barátok, programok, könyvek, Youtube-videók töltötték ki a mindennapjaimat. Még a szervezett evangélizáció során is hívők vettek körül. Aztán egy missziós szervezetben (alias MEKDSZ) is sikerült mindent csinálnom, kivéve a missziót.

Jézus eljött közénk. Halandó emberré vált, ami, valljuk be, elég nagy és kényelmetlen váltás a Menny trónjáról. Otthagyta az ismerős környezetet, a „legkeresztényebb helyet", az Atya közelségét. Tanult, dolgozott, aludt, evett, bosszankodott, sírt és nevetett, beszélgetett és néha vitatkozott az emberekkel. Meglátta a körülötte lévő szükséget, hiányt, és betöltötte azokat. Az emberek között élte a mindennapjait, és a hegyi beszéd nem egy megszervezett „mission week" volt számára, hanem egy átlagos tegnap/ma/holnap.

Mit jelent missziós szervezetként vagy nekem keresztényként jelen lenni az egyetemen? Hogyan törhetünk ki a keresztény buborékainkból? Mit jelent a saját kontextusunkban hegyen épült városnak lennünk, és görögöknek göröggé válnunk? Mikor válik egy diákkör a menekülés, megbúvás helyévé, és hagy fel a valódi céljával? Lehet, hogy radikálisabb felhívás, hogy legyünk a „bűnösök barátja", mint az, hogy kiálljunk az utcára hangosan prédikálni?

Nem receptet kínálok, de ha érdekel, hogy számodra mi a következő lépés a diákok felé, vagy bármelyik kérdés megfogott, akkor gyere, és gondolkozzunk együtt! Mesélek rossz és jó példákat, kitekintünk külföldre ihlet gyanánt, és interaktívan körbejárjuk, hogy mi is az a hangzatos „engaging the university" szemlélet.

Teremtésvédelem: Elég az ima, vagy tenni is kell? Ahogy a dendrológus látja...

Ateista és a keresztyén alapokon állva egyaránt végtelen mennyiségű felmérés, kiáltvány, terv született arra, hogyan állíthatnánk meg a világban életterünk, a Föld pusztulását. Sok jó irányú lépés történik, de még mindig nem elég! 

Hogyan álljunk e témához mi, keresztyének, azon túl, hogy természetesen mi csak jót akarunk. Hiszen mi is fogyasztjuk a Föld erőforrásait, nekünk is van „karbonlábnyomunk", és ha éppen nincs pandémia, mi is élünk a globalizáció kínálkozó lehetőségeivel. Utazunk, gyarapodunk, fogyasztunk. 

Mit tehetünk mi, hazánkban, városunkban és házunk táján?

Némileg botanikai szemüvegen keresztül, az „itt és most" lehetőségei körül forog az előadás és a beszélgetés.

„Krisztus volt a legnagyobb forradalmár” - A latin-amerikai felszabadítási teológia története

Az 1960-as években hatalmas átalakulás söpört végig a világon: sokaknak úgy tűnt, hirtelen mindent megkaphat az emberiség, akár a Holdat, akár minden nemzet szabadságát és egyenlőségét, amikor rakéták hasították az eget, az ENSZ székházába sosem látott új államok képviselői sorjáztak be százával, s Bob Dylan a változó időkről énekelt.

A szemináriumon ennek a túláradóan optimistaként kezdődő évtizednek egy kevésbé ismert sarkáról fogunk beszélni.  Latin-Amerikában a katolikus egyház úgy döntött, hogy az új világba való átlépésnek a motorja akar lenni: papok tömegei láttak neki politizálni, mozgalmakat szervezni, harcolni úgymond egy jobb világért, az „elnyomás” megdöntéséért, a néptömegek felemeléséért – nemcsak a térdeiken, de fegyverrel a kezükben is. Ehhez feltaláltak egy külön teológiai irányzatot is…

Furcsa történet ez az egész, egyik első példája annak, amikor egy modern egyház teljes erejéből beleállt egy politikai mozgalomba. Sok mindenről szól. Hogyan kellene a kereszténységnek a politikához állnia? Haladni „kell” a korral, hozzáigazítani a tanítást az új dolgokhoz? Érdemes egyáltalán Isten országát a földön építeni? Ha politizálsz, akkor az árral úszol, vagy árral szemben? A politikai oldalakon belül hova tartozik a kereszténység? Meg tudja-e határozni egy politikai mozgalom irányát az egyház? Köthet-e a kompromisszumokat a hatalomért folytatott harcban, és ha igen, meddig? Meg egyáltalán minek ez az egész vergődés? Mi fájt nekik annyira ott lenn a harmadik világban ezerkilencszázhatvanvalahányban? Mi fáj nekik ma is? Miért mond olyan furákat ma, kétezerhuszonegyben ez a fickó a pápai trónon, honnan is jött ő?

A felszabadítási teológia hosszú szövegeket író könyvmolyai és géppisztollyal hadonászó aktivistái ezekre a kérdésekre adnak egy bizonyos választ. Persze ahogy egy ilyen történettel lenni szokott, nem valami szép, kerek dolgot, csak néhány képet, példát, félválaszt, s aztán cinikusan vállat vonnak: nem tudjuk, hogy ez mindig így működik-e, de nálunk így alakult, nézd!

Erről próbálunk beszélni egy bő órában.

Ments éveket! - Egészségmegőrzésről érthetően

Amíg megvan, észre sem veszed, ha elveszíted, rögtön érzed, de nehéz visszaszerezni. Az idő lopkodja a darabjait, másokat csak korrodál, mi az? Az egészség.
A téma mindenkit érint, előbb-utóbb nagyon mélyen, bár fiatalként azt gondoljuk, hogy „...hol van az még?", esetleg azt, hogy keresztényként ezzel különösebb dolgunk nincs. 

Gyakran elhangzik a frázis: „Valamiben meg kell halni!", ami valahol igaz is, viszont nem mindegy, hogy milyen minőségben telnek az éveink, terhes-e az életünk.

Szeretnék segítséget nyújtani a saját példámon keresztül és az előadás során, először abban, hogy egyedül hogyan lehet tájékozódni. 

Szó lesz arról, hogy egyáltalán miért érdemes egészségmegőrzéssel foglalkozni, hol van ebben felelősségünk keresztényként, mik lehetnek ennek az egyéni útjai, miért lehet veszélyes az áltudományos megközelítés, és hogyan ismerheted fel. 

Beszélni fogunk arról, hogy mit tehet egy fiatal, akinek szűk pénztárcája és időkerete van, illetve milyen új betegségeket tartogathat számunkra a 21. század környezeti, technológiai változásai.