Kovács Endi: Krisztus minden hívása a halálba vezet - Bonhoeffer: nem a befejezettség, hanem a követés példája

Dietrich Bonhoeffert sokan a protestantizmus mártír „szentjének” tartják. Amikor azonban valakit nagyon nagyra értékelünk, hajlamosak vagyunk idealizálni – mintha már elérte volna a tökéletességet. Ha viszont olyan példákat keresünk, akik hétköznapi életünkben is inspirálhatnak bennünket, akkor olyan portrékra van szükségünk, amelyek azt is megmutatják, hogyan Krisztust követése által miként léphetünk túl önmagunkon.

Bonhoeffer példája ebben nyújthat számunkra segítséget, ha látjuk, hogy ő nem befejezett, hanem úton lévő emberként áll előttünk. A szeminárium során azt vizsgáljuk meg, milyen döntések és gyakorlatok mutatják meg, hogy Bonhoeffer maga is kereste az előre vezető utat. Melyek voltak azok a pontok, ahol – a kegyelem által – túl tudott lépni akár egyéni életéből akár korából eredő egyoldalúságokon? Miben tud ma is inspirálni bennünket, mint felelősséget vállaló tanítvány? A célunk nem az, hogy piedesztálra emeljünk egy embert, hanem az, hogy általa újra felfedezzük: Krisztus követése által mi is meghaladhatjuk önmagunkat.

Magamról:

Feleségemmel, Katival Dunakeszin élünk, két felnőtt gyermekünk van. Idén már 33 éve, hogy a Barnabás Csoport munkatársa vagyok. Úgy hiszem – és érzem –, hogy amit másoknak adhatok, az valójában nem tőlem származik: Krisztustól ered. Munkám lényege is ebből fakad: tanítás, lelki műhelyek, képzések és imádságos elvonulások vezetése, amelyek mind a lelki élet ápolását szolgálják. Ahogy ezt a területet hivatalosan nevezik: lelkiségi teológia.

Teológiai tanulmányaimat a kanadai Regent College-ban kezdtem, azok az évek mély hatást gyakoroltak rám. Különösen Eugene Peterson és az ott oktató egészen különleges többi tanárunk miatt. Doktori képzésemet a belgiumi Evangelische Theologische Faculteit és a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem közösségeiben végeztem, értekezésem témája illik szemináriumunkhoz: Dietrich Bonhoeffer Krisztusra vonatkozó szemléletmódját és annak változásait dolgoztam fel.

Jelenleg a Barnabás Csoport vezetői műhelyének vagyok az egyik trénere, a Református Egyház Gyökössy Endre Intézetében a lelki kísérés munkaterületének felelőse, és a Harmat Kiadó kuratóriumának elnöke. És ha már MEKDSZ: valamikor a rendszerváltás idején a MEKDSZ első utazótitkáraként is dolgozhattam. Még mindig kicsit meglep, hogy ez milyen régen volt, ahogy az is, hogy betöltöttem a hatvanat.

Morandini Kristóf: Egy cseh kemping és a sabbat-idő

 Négy évvel ezelőtt azt éreztem, hogy már messze nem csinálom olyan lelkesen a munkámat, mint előtte. Kedvetlen voltam, nem voltam humoromnál és nem voltam motivált. Több hónap gondolkodás alatt jutottam el oda, hogy talán egy pár hónap megállásra, munkanélküli életre lenne szükségem. Újabb néhány hónap volt, amig meg mertem engedni magamnak, hogy kérjem ezt a munkahelyemen.

Számomra hihetetlen mértékben frissítő és megújitó volt az a három hónap fizetés nélküli szabadság. Szeretnék kicsit arról mesélni, hogy én mit éltem meg ezen idő alatt és nekem hogy segített ez a sabbat-idő, valamint arról, hogy mit tanultam ebből.

Szót ejtek majd a sabbat fogalom bibliai alapjairól, és azon is gondolkodunk majd együtt, hogy vajon hol van ma a pihenés a keresztény gondolkodásban. Vajon mennyit kell dolgoznia egy kereszténynek? És hogy jön a történetembe egy csehországi kemping, vagy egy Spanyolországi bencés kolostor?

Az élményeimről meséltem egy céges rendezvényen, ha kíváncsi vagy itt megnézheted (a konferencián kicsit máshogy fogunk közeliteni a témához): https://www.youtube.com/watch?v=ntjiNdgRjHA

Magamról:

Az egyetemen találkoztam a Mekdsz-szel, az ELTE IK-TTK-TáTK-os diákkörében. Az itt megélt élmények jelentősen formáltak, mint felnőtt keresztényt.Voltam diákkörvezető, majd teljes állású önkéntes a Mekdszben. Három évig voltam diákkörkapcsolati munkatárs (szilász). Római katolikus felekezetű vagyok, a plébániai közösségemben több mint tíz éve benne vagyok a képviselőtestület, és öt évig annak alelnöke voltam. Három éve vagyok MEKDSZ vezetőségi tag, bő egy éve elnökhelyettesi szerepkörben.

Az elmúlt években estin lelkipásztori munkatárs szakon szereztem BA diplomát. Informatikusként dolgozom több mint tíz éve, jelenleg egy röntgengépet kezelő szoftvert fejlesztünk, amiben én tesztelőként veszek részt. A tesztelői feladatkörben megtaláltam a szakmai helyemet, élvezem a munkámhoz szükséges kreativitást és felelősségi kört. Szeretek futni, kirándulni és szerepjátékozni.

Szólláth Imre és Szólláthné Sebestyén Zita: Kötelező vagy érdemes?

„Te, Brandon! Mi jó van a házasságban?

Hát, valaki van otthon, amikor én nem vagyok. Meg akkor is, amikor hazamegyek.

Akkor, ha általában többet vagy otthon, akkor nem éri meg, mert akkor úgy is van otthon valaki!?

Ja, végül is, igen!”

Sziasztok! Szólláth Imi és Sebestyén Zita vagyunk. Bár lassan 12 éve házasok, ez esetben nem a házasságról, hanem a gyülekezethez tartozás létjogosultságáról, örömeiről/nehézségeiről szeretnénk beszélgetni veletek. Ketten külön 4+2, közösen pedig 2 gyülekezetnek voltunk eddig a tagjai. Én (Imi) a Miskolc Belvárosi Baptista Gyülekezet lelkipásztora vagyok, Zita pedig a Nyíregyházi Egyetem oktatója, otthon pedig két különleges gyermek szülei lehetünk.

Balogh Judit és Tóth Sára: Nők az egyházban és a lelkiségi mozgalmakban

Mi a nők helye az egyházban? Mit látunk ebből az Ó-és Újszövetségben és mit az egyháztörténelemben? Hogyan voltak jelen a nők a kereszténység születésekor, milyen lehetőségeik voltak a nőknek a középkorban, a reformáció idején és később, milyen szerepet játszottak az ébredési mozgalmakban és a nőemancipációban? Diktál-e a Biblia nemi szerepeket? Mit jelent ma számunkra az anyaság, mit gondolunk a női lelkészekről, a házassági szerepekről? Tóth Sára bölcsészként, népszerű lelki könyvek szerzőjeként vizsgálja ezt a kérdést, míg Balogh Judit történészként foglalkozik vele. A sok nézőponthoz, amit mi kínálunk, Ti is tegyétek hozzá a sajátjaitokat!

Magunkról:

Judit: Tradicionális református családból érkezve egyetemi éveim alatt tértem meg és a MEKDSZ-ben találtam meg a hitéletem alapjait, a legjobb barátnőimet és a MEKDSZ révén ismertem meg a férjemet is. Voltam vezetőségi tag, diákköri vezető, tíz éven keresztül az akkor még évi kétszeri szenior konferenciák szervezője. A férjemmel Miskolcon lakunk, két gyermekünk született, akik ma már egyetemisták, a lányom, aki biciklizni is egy szenior konferencián tanult meg, diákköri vezető és diák vezetőségi tag. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történész professzora vagyok, a legjobban beszélgetni, közösen gondolkodni, zenét hallgatni és olvasni szeretek. Szeretem a humort, és szeretek elámulni Isten csodáin.

Sára: "Ősmekdszes" vagyok, a rendszerváltozást megelőző négy-öt évben jártam az ELTE-bölcsészkarára, ahol néhányadmagammal indítottuk el az első MEKDSZ-bibliakört. A diákszövetség nemzetközi kapcsolatainak segítségével hoztuk létre 1990-ben a Harmat Kiadót, amelynek tíz évig voltam főszerkesztője. Irodalommal, teológiával, művészet és vallás, kereszténység és kultúra/társadalom kapcsolatával foglalkozom, és többé-kevésbé rendszeresen írok online és offline ezekben a témákban. A Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének oktatója vagyok. Férjem református teológus, a Gödöllői Református Líceum vallástanára: két huszonéves fiunk van. A gödöllői református gyülekezetbe járunk. Igyekszem nyitva tartani és egyre nagyobbra nyitni a szívem Isten előtt. Szeretek főzni, túrázni, gombászni, kórusban énekelni, de leginkább jóbarátokkal beszélgetni.